*Más nap reggel *
~ Dolly Hogggins szemszöge~
Reggel ismét az ébresztőórám idegesítő hangjára keltem.
Elszomorodtam amikor rájöttem hogy még csak szerda van. Annyira nincs kedvem suliba menni.. főleg nem azok után ami tegnap történt. Felültem az ágyamban. A lábamon a sebet vettem figyelembe. Már nem fájt annyira mint tegnap csak most tiszta lila foltos plusz még nem varosodott be rendesen.Felálltam és a ruhás szekrényemhez vonszoltam magamat. Gyorsan felkaptam magamra valamit:
Bár a kedvem nagyon rossz volt.. De öltözködni szeretek úgy hogy ez egy picit feldobott ahogyan a tükörbe nézve megcsodáltam a mai szerelésemet. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak egy lekváros pirítós kenyeret majd leültem vele az asztalhoz.Hirtelen a mobilom csengő hangjára lettem figyelmes. Ott hagytam a konyhában úgy hogy nem kellett azon fáradoznom hogy megkeressem. Megnyomtam a zöld gombot és kihangosítva az asztalra helyeztem hogy közben tudjak készülődni.
-Háló?-szóltam bele
- Szia kicsim én vagyok az anyu. Van egy jó hírünk! A lényeg az hogy már ma este otthon leszünk apáddal! Majd ha hazaérünk mesélhetsz és én is mesélek csak most nem nagyon tudok telefonálni..Szóval jön majd ma megint a házunkba takarítani mrs. Gummer. Majd engedd be .- beszélt anyukám a vonal másik végéről
- Szia anya! Ez nagyon jó hír!! És oké majd ha ideér mrs. Gummer akkor beengedem.- válaszoltam
- Jó okés! Majd érkezünk! Legyen szép napod kislányom! SZERETÜNK!!!- köszönt el anya és apa együtt.
- Sziasztok!! ÉN is titeket!!- mondtam majd leraktam a telefont.
Gyorsan elmentem mosakodni majd Megfésülködtem. Egyszer csak csengő hangjára lettem figyelmes. Ez biztos mrs. Gummer. Odaszáguldoztam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
-Csókolom !- köszöntöttem mrs. Gummert.
-Szerbus Dolly.- viszonozta köszönésemet
Szépen beengedtem a vendéget és futottam is a táskám ért mert ha nem indulok el most azonnal akkor elfogok késni az iskolából.
De szóval hogy tisztázunk pár dolgot: mrs. Gummer a bejárónőnk, az aki takarít meg stb..tudjátok a szüleimnek nem nagyon van ilyesmikre dolguk mert sokat dolgoznak.. Apukámnak sok sok ilyen építészeti cége van vagy mi.. és főleg Londonban . Úgyhogy elég sokat szoktam nyáron ott lenni. Ott is van egy házunk. Igaz az sokkal nagyobb meg van ott egy medence is... Na de szóval igen és anya meg apának a titkárnője, és amúgy meg apám angol szóval én fél angol vagyok de viszont anya meg ír..azért is lakunk itt Írországban meg mert sok rokonunk van itt, És higgyétek el nagyon rossz néha hogy ilyen sokat vannak távol. Persze gazdagok vagyunk meg minden..de azért sokszor érzem úgy hogy inkább ne legyen zsebpénzem.. csak legyenek velem a szüleim amikor tényleg kellenek..
NA de térjünk vissza a valóságba... Még túl kell élnem a mai napot is.Elindultam a suli felé. Remegő gyomorral sétáltam el Niall háza előtt. Nem álltam meg őt megvárni. Gondolom értitek hogy miért.. Csak egy pillantást vetetten a kapujukra, és felgyorsítottam a tempómat. Elő vettem a telefonomat és a fülhallgatómat majd beledugtam a fülembe és úgy hallgattam zenét. Ezt nyomtam be:
illett a hangulatomhoz..Mentem tovább és már csak pár sarokra voltam a sulitól.Össze rándult a gyomrom amikor befordultam az egyik sarkon és megpillantottam Niall-t és Holly-t kézen fogva sétálni. Ők szerencsére nem vettek észre. Oké szóval ha sikerül nagyon csendben lennem akkor talán ez így is marad.
Lassabbra vettem a tempót. Szépen gyalogoltam mögöttük , amikor egyszr csak nagy szerencsémre megtámadott egy rohadt nagy darázs. Egyenesen rá szált a fejemre, én meg nem bírtam tovább. Csapkodtam a kezemmel és sikítoztam. Persze hogy Niall és Holly egyből hátra kapta a fejét és engem bámultak értetlenül. A francba! Mondtam magamban. Szerencsére a darázs elszállt és nem bántott úgy hogy ezt megúsztam.De mondjuk nagyobb problémám is volt.. Niall és Holly még mindig engem nézett. Induljatok már el! mondtam magamban. A telefonomra meredtem és úgy csináltam mint ha valamit nagyon ügyködnék rajta. Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki hátulról átkarolja a derekamat és felemel. Nagyon megijedtem és reflexből hátra lendítettem a kezemet majd éreztem hogy eltalál valamit. Az a valaki meg egyből letett.
-ÁÁÚÚ- hallottam a hátam mögül egy fájdalmas hangot. Meg fordultam és Will-t láttam ahogyan az 'izéjét" fogja.
- Júj bocs!- tört ki belőlem a nevetés.
- Te benned aztán van erő!- mondta és még mindig olyan szenvedő fejet vágott.
- Jól van na.. te meg tudod hogy megijesztettél!- nevettem még mindig.
- Na még jó hogy nem volt nálad kés.. mert szerintem képes lettél volna még azt is belém szúrni- mondta Will
- Honnan veszed hogy nincs nálam?- mondtam röhögve és közben a táskámra mutattam.
-Jézus mindjárt hívom a rendőrséget hogy itt egy szökött elmebajos- lépett hátra egyet Will de már ő se bírt komoly maradni.
- Sosem kaptok el élve!-jelentettem ki nevetve, majd elkezdtem futni. Szerencsére Niall és Holly már eltűnt onnan úgyhogy szabad volt a pálya.
- Azt csak hiszed te crazy girl!-és ő is futott utánam.
Nem tudtam olyan gyorsan futni mert a lábam egy picit még fájt.De szerencsére a suli már nem volt messze. Will már majd nem utolért. Már az iskola elé értünk. Futottam fel a lépcsőn és a bejárati ajtót vettem a célpontnak. De hirtelen megtorpantam. Megint Holly és Niall állt előttem és éppen csókolóztak.Pont a bejárati ajtó előtt álltak úgy hogy nem volt lehetőségem kikerülni őket. Próbáltam halk maradni hogy ne vegyenek észre , de megint nem jött össze.Will szabályosan nekem futott, és kibillentett az egyensúlyomból. Szépen elestem de szerencsére nem olyan nagyot. Niall és Holly megint észre vett. Rájuk néztem egy pillanatra és sikerült elkapnom Niall tekintetét.De ő csak meredten nézett rám tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit.
-Uram isten jól vagy?-szakította félbe Will a "pillanatot"
- Ja perszee..-mondtam a földön ülve. Will megfogta a jobb kezemet és felsegíett
- Ne haragudj..- nézett rém kis kutya szemekkel.
- Semmi baj..- erőltettem egy mosolyt az arcomra. Majd szó nélkül elindultam. Nem érdekelt senki. Nagyon szarul éreztem magamat, mármint lelkileg. Még mindig nem tudtam hogy most mi van Niall és én közöttem.. vagyis most akkor haragszunk egymásra, vagy mi?? Beszélnem kéne Niall-el.. de nem merek. Megint eszembe jutott a tegnapi csókunk. Olyan jó volt. De vajon mért csináltuk ezt? A fejembe össze vissza kavarogtak a gondolatok... Hallottam Will hangját mögöttem ahogy utánam kiabál de figyelmen kívül hagytam. Niall-t kerestem de nem láttam sehol. Valószínüleg bement már órára. Én is a szekrényemhez siettem és a matek cuccomat vettem ki belőle. MATEK.. de nincs kedvem..-morgolódtam magamban. Eszembe jutott hogy matekon Niall mellet ülök. Ezen kicsit elmosolyodtam. De a csengő hangja megakadályozta azt, hogy mélyen belemerüljek gondolataimba. Siettem az osztálytermünkbe ahogy csak bírtam. Beléptem a terembe. A tanár szerencsére még nincs itt. Lehuppantam Niall mellé. Ő a matekkönyvét nézegette. Nem reagált semmit rám.
-Szia..-bátorkodtam köszönni neki
-Cső- mondta szemrebbenés nélkül.
- Niall, beszélnünk kell..- folytattam
- Most nem érek rá..- mondta és még csak rám se nézett
De hirtelen bejött a tanár. Felálltunk ,üdvözöltük .. Én végig Niall-t bámultam, de ő szó szerinte le se szart. Nem értem mért kell velem itt flegmáznia. Nem tudom hogy mért csinálja ezt..de nagyon szarul esik. Nem történhet ez! NEM veszíthetem el Niall-t! Ő az egyetlen igaz barátom.. és akkor előbújt a válasza a kérdésemre.. rájöttem végre hogy mi is történt velem ezekben az utóbbi napokban. Most végre tudom a válasz arra hogy mi volt az a sok "fura érzés" amit csak Niall jelenlétében éreztem: ÉN BELESZERETTEM NIALL-BE!
