5. fejezet

*Szerelmes vagyok!*

*Más nap reggel *

~ Dolly Hogggins szemszöge~

Reggel ismét az ébresztőórám idegesítő hangjára keltem.
Elszomorodtam amikor rájöttem hogy még csak szerda van. Annyira nincs kedvem suliba menni.. főleg nem azok után ami tegnap történt. Felültem az ágyamban. A lábamon a sebet vettem figyelembe. Már nem fájt annyira mint tegnap csak most tiszta lila foltos plusz még nem varosodott be rendesen.Felálltam  és a ruhás szekrényemhez vonszoltam magamat. Gyorsan felkaptam magamra valamit:


Bár a kedvem nagyon rossz volt.. De öltözködni szeretek úgy hogy ez egy picit feldobott ahogyan a tükörbe nézve megcsodáltam a mai szerelésemet. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak egy lekváros pirítós kenyeret majd leültem vele az asztalhoz.Hirtelen a mobilom csengő hangjára lettem figyelmes. Ott hagytam a konyhában úgy hogy nem kellett azon fáradoznom hogy megkeressem. Megnyomtam a zöld gombot és kihangosítva az asztalra helyeztem hogy közben tudjak készülődni.
-Háló?-szóltam bele
- Szia kicsim én vagyok az anyu. Van egy jó hírünk! A lényeg az hogy már ma este otthon leszünk apáddal! Majd ha hazaérünk mesélhetsz és én is mesélek csak most nem nagyon tudok telefonálni..Szóval jön majd ma megint a házunkba takarítani mrs. Gummer. Majd engedd be .- beszélt anyukám a vonal másik végéről
- Szia anya! Ez nagyon jó hír!! És oké majd ha ideér mrs. Gummer akkor beengedem.- válaszoltam
- Jó okés! Majd érkezünk! Legyen szép napod kislányom! SZERETÜNK!!!- köszönt el  anya és apa együtt.
- Sziasztok!! ÉN is titeket!!- mondtam majd leraktam a telefont.
Gyorsan elmentem mosakodni majd Megfésülködtem. Egyszer csak csengő hangjára lettem figyelmes. Ez biztos mrs. Gummer. Odaszáguldoztam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
-Csókolom !- köszöntöttem mrs. Gummert.
-Szerbus Dolly.-  viszonozta köszönésemet
Szépen beengedtem a vendéget és futottam is a táskám ért mert ha nem indulok el most azonnal akkor elfogok késni az iskolából.
De szóval hogy tisztázunk pár dolgot: mrs. Gummer a bejárónőnk, az aki takarít meg stb..tudjátok a szüleimnek nem nagyon van ilyesmikre dolguk mert sokat dolgoznak.. Apukámnak sok sok ilyen építészeti cége van vagy mi.. és főleg Londonban . Úgyhogy elég sokat szoktam nyáron ott lenni. Ott is van egy házunk. Igaz az sokkal nagyobb meg van ott egy medence is... Na de szóval igen és anya meg apának a titkárnője, és amúgy meg apám angol szóval én fél angol vagyok de viszont anya meg ír..azért is lakunk itt Írországban meg mert sok rokonunk van itt, És higgyétek el nagyon rossz néha hogy ilyen sokat vannak távol. Persze gazdagok vagyunk meg minden..de azért sokszor érzem úgy hogy inkább ne legyen zsebpénzem.. csak legyenek velem a szüleim amikor tényleg kellenek..

NA de térjünk vissza a valóságba... Még túl kell élnem a mai napot is.Elindultam a suli felé. Remegő gyomorral sétáltam el Niall háza előtt. Nem álltam meg őt megvárni. Gondolom értitek hogy miért.. Csak egy pillantást vetetten a kapujukra, és felgyorsítottam a tempómat. Elő vettem a telefonomat és a fülhallgatómat majd beledugtam a fülembe és úgy hallgattam zenét. Ezt nyomtam be:



illett a hangulatomhoz..Mentem tovább és már csak pár sarokra voltam a sulitól.Össze rándult a gyomrom amikor befordultam az egyik sarkon és megpillantottam Niall-t és Holly-t kézen fogva sétálni. Ők szerencsére nem vettek észre. Oké szóval ha sikerül nagyon csendben lennem akkor talán ez így is marad.
Lassabbra vettem a tempót. Szépen gyalogoltam  mögöttük , amikor egyszr csak nagy szerencsémre megtámadott egy rohadt nagy darázs. Egyenesen rá szált a fejemre, én meg nem bírtam tovább. Csapkodtam a kezemmel és sikítoztam. Persze hogy Niall és Holly egyből hátra kapta a fejét és engem bámultak értetlenül. A francba! Mondtam magamban. Szerencsére a darázs elszállt és nem bántott úgy hogy ezt megúsztam.De mondjuk nagyobb problémám is volt.. Niall és Holly még mindig engem nézett. Induljatok már el! mondtam magamban. A telefonomra meredtem és úgy csináltam mint ha valamit nagyon ügyködnék rajta. Egyszer csak azt vettem észre hogy valaki hátulról átkarolja a derekamat és felemel. Nagyon megijedtem és reflexből  hátra lendítettem a kezemet majd éreztem hogy eltalál valamit. Az a valaki meg egyből letett.
-ÁÁÚÚ- hallottam a hátam mögül egy fájdalmas hangot. Meg fordultam és Will-t láttam ahogyan az 'izéjét" fogja.
- Júj bocs!- tört ki belőlem a nevetés.
- Te benned aztán van erő!- mondta és még mindig olyan szenvedő fejet vágott.
- Jól van na.. te meg tudod hogy megijesztettél!- nevettem még mindig.
- Na még jó hogy nem volt nálad kés.. mert szerintem képes lettél volna még azt is belém szúrni- mondta Will
- Honnan veszed hogy nincs nálam?- mondtam röhögve és közben a táskámra mutattam.
-Jézus mindjárt hívom a rendőrséget hogy itt egy szökött elmebajos- lépett hátra egyet Will de már ő se bírt komoly maradni.
- Sosem kaptok el élve!-jelentettem ki nevetve, majd elkezdtem futni. Szerencsére Niall és Holly már eltűnt onnan úgyhogy szabad volt a pálya.
- Azt csak hiszed te crazy girl!-és ő is futott utánam.
Nem tudtam olyan gyorsan futni mert a lábam egy picit még fájt.De szerencsére a suli már nem volt messze. Will már majd nem utolért. Már az iskola elé értünk. Futottam fel a lépcsőn és a bejárati ajtót vettem a célpontnak. De hirtelen  megtorpantam. Megint Holly és Niall állt előttem és éppen csókolóztak.Pont a bejárati ajtó előtt álltak úgy hogy nem volt lehetőségem kikerülni őket. Próbáltam halk maradni hogy ne vegyenek észre , de megint nem jött össze.Will szabályosan nekem futott, és kibillentett az egyensúlyomból. Szépen elestem de szerencsére nem olyan nagyot. Niall és Holly megint észre vett. Rájuk néztem egy pillanatra és sikerült elkapnom Niall tekintetét.De ő csak meredten nézett rám tekintetéből nem tudtam kiolvasni semmit.
-Uram isten jól vagy?-szakította félbe Will a "pillanatot"
- Ja perszee..-mondtam a földön ülve. Will megfogta a jobb kezemet és felsegíett
- Ne haragudj..- nézett rém kis kutya szemekkel.
- Semmi baj..- erőltettem  egy mosolyt az arcomra. Majd szó nélkül elindultam. Nem érdekelt senki. Nagyon szarul éreztem magamat, mármint lelkileg. Még mindig nem tudtam hogy most mi van Niall és én közöttem.. vagyis most akkor haragszunk egymásra, vagy mi?? Beszélnem kéne Niall-el.. de nem merek. Megint eszembe jutott a tegnapi csókunk. Olyan jó volt. De vajon mért csináltuk ezt? A fejembe össze vissza kavarogtak a gondolatok... Hallottam Will hangját mögöttem ahogy utánam kiabál de figyelmen kívül hagytam. Niall-t kerestem de nem láttam sehol. Valószínüleg bement már órára. Én is a szekrényemhez siettem és a matek  cuccomat vettem ki belőle. MATEK.. de nincs kedvem..-morgolódtam magamban. Eszembe jutott hogy matekon Niall mellet ülök. Ezen kicsit elmosolyodtam. De a csengő hangja megakadályozta azt, hogy mélyen belemerüljek gondolataimba. Siettem az osztálytermünkbe ahogy csak bírtam. Beléptem a terembe. A tanár szerencsére még nincs itt. Lehuppantam Niall mellé. Ő a matekkönyvét nézegette. Nem reagált semmit rám.
-Szia..-bátorkodtam köszönni neki
-Cső- mondta szemrebbenés nélkül.
- Niall, beszélnünk kell..- folytattam
- Most nem érek rá..- mondta és még csak rám se nézett
De hirtelen bejött a tanár. Felálltunk ,üdvözöltük .. Én végig Niall-t bámultam, de ő szó szerinte le se szart. Nem értem mért kell velem itt flegmáznia. Nem tudom hogy mért csinálja ezt..de nagyon szarul esik. Nem történhet ez! NEM veszíthetem el Niall-t! Ő az egyetlen igaz barátom.. és akkor előbújt a válasza a kérdésemre.. rájöttem végre hogy mi is történt velem ezekben az utóbbi napokban. Most végre tudom a válasz arra hogy mi volt az a sok "fura érzés" amit csak Niall jelenlétében éreztem: ÉN BELESZERETTEM NIALL-BE!

4. fejezet

Meghoztam a 4. fejezetet. Ez egy picit rövidebbre sikerült de remélem azért tetszeni fog!:)


*A mi csókunk*

~Niall Horan szemszöge~

Szinte teljesen kikapcsoltam. Nem tudtam mit csinálok, de azt tudtam hogy jó érzés ami most éppen velem történik. Dolly nagyon jól csókolt, és valami mást is éreztem.. A mi csókunk.. tele volt szenvedéllyel. Mint mondtam teljesen elvesztettem az önuralmamat. Többet akartam.. szépen megfogtam Dolly-t és gyengéden a kanapéra helyeztem, és még mindig szorosan össze volt kapcsolódva a szánk. A szívem egyre hevesebben vert és nem bírtam már magammal.. megfogtam Dolly pólóját és szépen le akartam róla venni. De akkor hirtelen valami megzavart minket. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a nadrágom zsebében szól a Justin Bieber- Baby . Hát persze hogy a telefonom volt az..Abba hagytuk a csókolózást és gyorsan elővettem a zsebemből. Ránéztem a kijelzőre. Holly neve volt kiírva. Megnyomtam a zöld gombot és fülemhez emeltem a készüléket.
- Háló?- szóltam bele unottan. Dolly meg csak ült a kanapén és figyelt.
- Szia baby ! mi az nem ismersz meg? mi az hogy "Háló"? - szólalt meg Holly a telefonomban.
- Jaj bocs..szóval akkor Sziaa Holly- ahogy ezt kimondtam láttam Dolly-t ahogy megrázza a fejét és feláll majd a konyhába kimegy
- Valami baj van?- kérdeztem Holly-t
- Ja nem csak gondoltam felhívlak. Már is hiányzol. -mondta Holly izgatottan
- Öm persze jó.. vagyis te is hiányzol- kerestem a szavakat
- Furi vagy .. valami gond van?- kérdezte Holly
- Ja nem csak most nem érek rá majd később felhívlak. Sziaa cuncikám!! - mondtam
- Hát jóó.. akk sziaa Niall szívem !!- mondta Holly majd egyből kinyomtam a telefont és csak néztem ki a fejemből.

 - Na abba hagytad az enyelgésed a cunci mókuskáddal? - hallottam Dolly hangját a hátam mögül és e picit megijedtem
- Most már megint mi van? -fordultam meg kicsit mérgesen.
- Ja semmi..- fonta össze karjait Dolly. - Most akkor mi volt ez??
- Mi? - néztem értetlenül
- Ez a csók?? istenem most mi volt ez ?- kezdett ideges lenni Dolly
- Nem tudom.. fogalmam sincs mi ütött belém.. egyszer csak letámadtál és én nem tudtam mit csinálni.. de az lesz a legjobb ha ezt elfelejtjük..- mondtam
- Mi van? Mi az hogy ÉN támadtalak le téged???!! Tulajdon képen te rántottál magadhoz!! - ordibált velem Dolly
- Jól van most mit kell itt kiabálni?? mindenki követ el hibákat.. nem léphetnénk már túl ezen?- kezdtem én is feszülté válni.
- Ja bocs szóval én csak egy hiba vagyok az életedben. jaa értem már.. - flegmáskodott  Dolly
- Én nem úgy gondoltam..- esett le hogy mit mondtam az előbb
- Tudod mit menj innen inkább!! Húzz a barátnődhöz vagy bánom is én..- ordított velem Dolly és a könnyek egyszerre elkezdtek ömleni a szeméből.
- Dolly ne haragudj ..- mondtam meg szeppenve de ő felém lépett és az ajtó felé irányított.
- Menj már el innen!! - nyitotta ki az ajtót bőgve.
Kicsit megijedtem és inkább jobbnak láttam az ha tényleg elmegyek.. bár igaz szívem szerint nem akartam így itt hagyni Dolly-t..
-NA csáá !- vágta be utánam Dolly egyből az ajtót ahogy kiértem a házból.

Megszeppenve sétáltam a kapu felé.  Kiléptem a kapun  a járdára. Egy pillanatra megtorpantam. Valamiért úgy éreztem hogy vissza kéne mennem Dollyhoz...NEM!! Hessegettem el a fejemben ezt a furcsa kísértést. És szépen lassan elindultam. Nem értem.. most mi rosszat tettem amin ennyire felkellet húznia magát Dollynak? Néha annyira nem értem a lányokat.. De azért furdal a lelkiismeretem.. olyan rossz állapotban hagytam magára szegényt.. de hát csak meg lesz. Azért milyen rossz lehet neki. Mindig egyedül van abban a bazi nagy házban , a szülei folyton dolgoznak .. mondjuk legalább gazdagok. Igen .. az én Dollym. Hirtelen eszembe jutott a csókunk.. komolyan elfelejtettem.. Gondolataim elkalandoztak és azon kaptam magamat hogy a szemem előtt újra lejátszódik "a mi csókunk". Eszembe jutott milyen szenvedélyes volt mint kettőn részéről... És a csók közben éreztem valamit.. a szívemben boldogság volt és jó érzés volt. De Holly-nál nem éreztem ezt.. nála nem volt semmilyen érzés bennem, és ezt furcsálltam. De biztos véletlen volt .. vagyis nem tudom.. de minden esetre Holly semmi képen se tudhatja meg hogy mi történt Dolly és én közöttem..

~ Dolly Higgins szemszöge~

Itt kuporgok még mindig a bejárati ajtó előtt.Kb. este 7 óra lehet.Nagyon ideges vagyok! A sírást már valamennyire abba hagytam. Hogy lehetett ilyen böszme Niall? Mit vádolt  ő engem? Egyáltalán nem igaz hogy én támadtam le.. Jó igaz élveztem a csókot de ha úgy vesszük nem én kezdtem.. Sőt szerintem ha mrs. szöszi (Holly) nem hívja akkor lehet hogy még több is lett volna mit egy csók.. És jó beismerem engem is elkaptam az érzelmek ,de Niall-t is .. és ne tagadja le! Ismerje be hogy ő is élvezte és neki is jó volt mint nekem.. VÁRJUNK! Mit mondtam az előbb? Élveztem ami köztünk történt? Én,, én nem értem magamat... mérges vagyok Niall-re , de mégse tudok rá haragudni.. de mindenesetre szarul esett hogy így lecseszett teljesen jogtalanul.. Mi történik velem? Niall-el barátok vagyunk ..vagy mégse?

3. fejezet

*Ne hagyj magamra!*


és már neki is akartak egymásnak esni...
Niall is megindult és jól behúzott  Will orrába..
Megijedtem.. nem értettem hogy mi a jó istenért kell most itt veszekedni a semmin.. Már én is nagyon ideges lettem, és  hogy megakadályozzam a verekedésüket gyorsan beálltam közéjük..
- ÁLLÍTSÁTOK MÁR LE MAGATOKAT!!!-ordítottam rájuk. -Mégis mi a franc bajotok van nektek??!! Meg bolondultatok vagy mi??!!
Erre mind ketten kicsit megszeppentek és hallgattak.
- Hát izééé én..- szólalt meg Niall- én azt hittem hogy Will bánt téged...
- Mégis miből gondoltad? Mért is bántana engem ??- néztem rá még mindig idegesen
- Mert..mert.. rajtad feküdt és...és én azt hittem hogy bántani akar..-nézett a szemembe Niall
- Niall -mondtam már kicsit nyugodtabb hangon.- Will nem akart bántani csak véletlenül rám esett ... és örülök hogy megakarsz védeni, de azért ne verd agyon Will-t ezért..-raktam rá a kezemet a vállára
- Jól van na bocsi igazad van..csak nem is tudom mi van velem... nem szoktam ilyen lenni- mondta Niall
- Haver azért legközelebb szólj ha ilyen idegbeteg kitöréseid vannak ..mert akkor elkerüllek - mondta Will miközben fogta az orrát ami vérzett.
- Jóó oké tényleg bocs Will nem akartam..-ment oda Niall Willhez és gyengén meg paskolta a hátát- Ne haragudj rám!
- Oké nem haragszom de valaki tudna adni egy zsepit?- kérdezte Will
-Persze- mondtam majd előhúztam a zsebemből egy zsepit és oda adtam Willnek
-Köszi- mondta- Na de én akkor megyek is- indult az ajtó felé Will
- Oké szia és jobbulást - mentem utána
- Köszi neked is -mutatott a térdemre és mosolygott
- Will akkor nincs harag?-jött oda Niall is és a kezét nyújtotta Willnek
- Nincsen!-mondta Will és kezet fogott Niallel majd kilépett az ajtón és elment.

Én szépen becsuktam az ajtót majd  megindultam a nappali felé és leültem a kanapéra. Niall is oda ült mellém és csak nézett rám.
- Na akkor?-szólaltam meg
- Dolly annyi mindent szeretnék mondani de..-nézett a szemembe Niall- Mond nincs valami kajád?
- De van !- nevettem egyet majd bementem a konyhába és egy csipszes zacskóval ültem vissza Niall mellé.
-Óó köszi- csillantak fel Niall szemei majd neki látott
- Szóval akkor most már dumálhatunk?- kérdeztem
-jaa igen persze!-nézett rám Niall.- Na akkor elmondanád hogy mi volt a bajod ma?
- Igen elmondom! szóval tudod nagyon szarul esett az hogy a mai nap szinte teljesen leszartál... Oda se jöttél hozzá ma csak azzal a Hollyval lógtál folyton , meg ebédnél is egyedül hagytál... - mondtam ki és azt hittem elsírom magamat..tudjátok elég érzékeny típus vagyok..
- Ő hát tudod Holly szerintem kedves lány és igen ma vele voltam.. de tudod te is fontos vagy!! de amugy úgy láttam hogy jól el vagy Willel...- próbált magyarázkodni Niall
- Elmondom neked hogy szinte egész nap egyedül voltam és csak ebéd után voltam Willel mivel tudod elestem és a térdemet jól beütöttem... ÉS Will legalább ott volt és segített meg hazahozott..-mondtam
- Ja jaa.. de akkor is ott csüngtél a nyakába ..- mondta Niall szemrehányóan
- Igen mivel tudod rohadtul fájt/ fáj a lábam és akkor alig bírtam menni.. és Will hajlandó volt vinni..nem értem mi a bajod vele..-mondtam már kicsit idegesen
- Jól van na .. tudod nem nagyon bírom azt a gyereket..- flegmázott Niall
- Chhh , mégis mióta nem bírod ?? úgy tudom haverok vagytok- forgattam a szemeimet
- Nem is vagyunk úgy igazán haverok.. nem bírom és kész- motyogta Niall
- Ja oké.. de ha már itt tartunk hogy ki kit mennyire bír.. akkor megmondhatnád azt is hogy mégis mióta vagy te ilyen jóba Hollyval?-kérdeztem
- Már régebb óta bírom..mér valami bajod van vele?- húzta fel a szemöldökeit Niall
- Nem tudom nekem annyira nem szimpi...- mondtam
- Mióta??!! azt hittem jóba vagytok ..mivel fizikán is egymás mellet ültök..
- Akkor rosszul hitted.. és csak azért ülünk egymás mellett mert muszáj!!-jelentettem ki
- Pedig meg kell őt szoknod...-nézett rám Niall és elkomolyodott az arca
- Mért mi van vele???-kérdeztem kicsit megszeppenve
- Őőő.. hát röviden , összejöttem vele..- vakarta meg a fejét Niall
- MII SZAR???!!MÉGIS MÉR??!!- mondtam ki hangosan a gondolatomat
- Most mi van?-nézett rám furán
- Dee még nem is ismeritek úgy egymást..-mondtam
- Tudom de azt mondta Holly hogy így is jó lesz...- forgatta a szemeit Niall
- Jaa szóval Holly akarta ezt mi??!! -mondtam elég bunkón és már éreztem hogy gyűlnek a szememben a könnyek de nem tudom mért...
- Nem..-monda Niall kicsit bizonytalanul- Én..én is akartam..
- De és akkor most...-nem tudtam befejezni mert már a hangom is megcsuklott.. már nem tudtam vissza tartani a könnyeket és szépen elkezdtek lefolyni az arcomon.. gyorsan elfordultam, hogy Niall ne lásson meg de nem nagyon jött össze..
- Dolly mi a baj? te most sírsz? - jött közelebb felém Niall és megfogta az államat majd gyengéden maga felé fordította a fejemet , de én csak lefelé nézem és szipogtam.
- Kérlek ne csináld ezt!! Tudod hogy utálom azt nézni ahogyan sírsz.. Komolyan ne csináld ezt mert mingyárt én is sírok..- fogott meg Niall és oda húzott az ölébe majd megölelt.
Ez nagyon jól esett.. De megint azt a "fura" érzést kezdtem érezni .. a gyomromban mint ha pillangók lennének és a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni.. nem mondom hogy rossz érzés de akkor is mért érzek ilyeneket??! Megszólalni még mindig nem tudtam a sírástól...
- Dolly kérlek hagyd abba most már komolyan!! ne kínozz már ..- simogatta meg a fejemet Niall
- Én..én.. én.. nem direkt csinálom.- szipogtam
- Tudom.. de lécci mond már el hogy most mért sírsz ??- szorongatott Niall a karjaiban
-Hát.. az .. bonyolult- küszködtem még mindig a könnyekkel
- Bántott valaki?!! Ki volt az esküszöm megverem!! Csak nem  Will volt az??!!Ő volt mi??!-idegeskedett Niall
- Nem dehogy is!! Willnek ehez semmi köze!- mondtam és már nagyjából abba hagytam a sírást
- Akkor mi a baj?- kérdezte Niall
(Na jó elmondok valamit.. Igazából én se tudom mért sírtam el magamat.. vagyis részbe Niall és Holly miatt mert nem is tudom, de megijedtem.. és ezt most valahogy elkéne magyaráznom Niallnek érthetően..)
-Figyú Niall .. tudod nekem ez így szarul esik.. vagyis hogy most te meg Holly együtt vagytok.. akkor mi lesz velem? Mert ha a többi nap is ilyen lesz mint a mai akkor én azt nem fogom bírni.. te is tudod hogy csak te vagy az egyetlen olyan igaz barátom akinek mindent elmondhatok meg minden.. és én nem akarlak kisajátítani... de félek hogy el foglak így veszíteni, mert látom milyen Holly....- mondtam szomorúan
- De Dolly most attól még hogy járok Hollyval az nem azt jelenti hogy téged el foglak hanyagolni.. attól még ugyan olyan fontos vagy nekem mint  voltál.. csak értsd meg hogy én szeretem Holly-t és vele akarok lenni és nem lehetek csak mindig veled..- magyarázkodott Niall
- Hát jó én értem .. nem akarok a boldogságod útjába állni, szóval csináld amit jónak látsz.. - forgattam a szemeimet
-Most mit kell itt csinálni a fesztivált? Azt hittem a barátom vagy.. mért nem tudsz örülni a boldogságomnak?- lökött el magától Niall idegesen majd felállt.
- Én nem csinálok fesztivált.. és örülök hogy boldog vagy.. de szerintem nem Holly az a lány akiben te megtalálod a boldogságodat..nem is ismered , nem tudhatod hogy milyen ..-álltam fel én is és csak úgy folytak ki a szavak a számon
- Most ezzel mire célzol? Lehet nem ismerem még annyira Holly-t de te sem.. és rájöttem hogy nem szabad elhalasztani a lehetőségeket mert lehet később megbánnánk.. - nézett Niall a szemeimbe
- Ja bocs.. és mióta gondolkozol te ilyen bölcsen? - tettem csípőre  a kezemet
- Nem tudom.. talán lehet azóta látom tisztábban a dolgokat hogy elnéztem azt hogy hogyan romlott meg a szüleim kapcsolata..-sütötte le kék szemeit és a testtartása se volt már olyan feszült.. ahogy ránéztem hirtelen megint furcsa érzelmek kaptak el..
- Istenem de aranyos!- mondtam ki hangosan a gondolataimat és ahogy ki mondtam, kezemmel egyből a szám elé kaptam
- Mi aranyos?- nézett rám Niall felhúzott szemöldökkel
-  Semmi .. én nem mondtam semmit- kezdett el hevesen verni a szívem és hirtelen nagyon melegnek éreztem a szobahőmérsékletét.
- De azt mondtad: "istenem de aranyos" - lépett egyet felém
- Én -én nem..- dadogtam
- Mi a baj mért ilyen vörös a pofid- csípett bele az arcomba és közbe nevetett egyet
- Naa héj ez fáj- löktem el a kezét és a kezeimmel eltakartam az arcomat
- Na ne takard el az arcodat! Olyan kis cuki vagy ilyen vörös fejjel.. olyan vagy így mint egy ember akinek leégett a feje- nevetett ki Niall
- Ha ha ha .. de vicces valaki.. rángattam a fejemet, és hátat fordítottam Niall-nek majd elindultam sértődötten.
- Dolly ne haragudj nem úgy gondoltam- kapta el a kezemet Niall és magához rántott. Sikerült neki akkorát rántania rajtam ,hogy sikeresen lefejeltük egymást
- Áúú- mondtuk mind ketten
Ekkor észre vettem hogy mind össze 5 cm lehet köztünk,  és még mindig fogta kezemet Niall. A szemébe néztem és ő is belenézett az enyémbe.  A szívem úgy kalapált hogy azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről.
Kb. 7 másodpercig csak így néztünk egymásra, amikor éreztem hogy Niall a másik kezével a hajamba túr.. én csak álltam mereven és vártam hogy mi fog történni. Aztán láttam hogy Niall szája egyre közelebb van az én számhoz... automatikusan lehunytam a szemeimet és csücsörítettem. Innentől már csak azt éreztem ahogyan Niall ajkai az enyémekre tapadnak. Szenvedélyesen megcsókolt amit én viszonoztam. éreztem ahogy jobb kezével elengedi a kezemet és a derekamra helyezi ahogyan a ball-t is. Én a nyaka köré fontam a karjaimat. Niall óvatosan megemelt és én a lábamat dereka köré fontam. Közben folyamatosan csókolóztunk.

2. fejezet

meghoztam a 2. fejezetet is! örülök a féliratkozónak!!:) De azért örülnék ha többen is iratkoznátok fel !! 
remélem tetszeni fog ez a fejezet!! jó szórakozást!!:))


*Furcsa érzések..*


 Na tippeljetek kik voltak azok...
Igen persze hogy Holly és Niall ült ott egymás mellett. Visszafordulni nem lehetett már mert Will olyan erősen csukta be az ajtót hogy még szerintem a szomszéd utcában is hallották, és Niall meg Holly azért nem süket ezért egyből mindketten odakapták a fejüket a nagy zajra és megpillantottak minket. Niall egyből felállt oda jött hozzánk.
- Hát ti meg mit csináltok? Dolly te meg mégis hol a fenében voltál ? És mit keresel Will hátán?- bombázott a kérdéseivel amit kicsit szemrehányóan mondott és meg is lepődtem.
-  Mi az hogy ÉN hol a fenében voltam? nem is tudom hogy ki szart le engem szinte egész nap és még arra se volt fáradsága hogy velem ebédeljen.. ja és egyébként azt "keresem" Will hátán, hogy tudod elég rendesen elestem és Ő legalább segített rajtam- emeltem már én is fel a hangomat- amugy meg mit háborogsz itt ???!!
- Ááá héj halkabban hát megsüketülök- mondta Will
- júj bocsi nem téged akartalak bántani!- simogattam meg Will fülét
-semmi baj- mondta Will
- Öm hát izéé...-próbált mondani valamit Niall- Jól van na csak aggódtam érted..már azt se szabad??
- De szabad... csak nem értelek .. de ezt négyszemközt kéne megbeszélnünk mert ha észrevetted rajtunk kívül mások is vannak itt- forgattam körbe a szememet
- Ó hát velem ne is foglalkozzatok tudjátok mint ha itt se lennék .. de azért Dolly lécci picit halkabban beszélj- mondta nyugodtan Will
- Jó de akkor mikor beszéljük meg?- kérdezte Niall és Willel abszolút nem foglalkozott
- Niall nézz rám! Nem azért de már ki van mindenem ... a lábam nagyon fáj és nem is tudok menni szegény Will meg biztos itt már majd megszakad alattam úgyhogy szeretnék menni..
- Jó de hát akkor mikor beszéljük meg?- kérdezte Niall
- Most te is jössz haza nem? induljunk el és akkor megbeszéljük útközben hogy mikor beszéljük meg..-mondtam
- Oké- mondta Niall majd megindultunk
- De Niall!!- szólalt meg egyszer csak Mrs. szöszi- de azt mondtad hogy haza kísérsz engem..
- én ilyet nem mondtam- tiltakozott Niall
- De IGEN mondtál- hangsúlyozta a szavakat Holly
- na jó akkor  mondtam de most én..- nézett maga elé Niall és szerintem várta hogy megértse Holly a helyzetét
- Hát jól van Niall akkor menj csak..-mondta flegmán Holly
- Niall jössz már?- szóltam oda hozzájuk
- Őő figyú Dolly előbb elkísérem Holly-t haza és utána meg majd átmegyek hozzád, jó? valamikor majd felhívlak..- vakargatta a fejét Niall
- Felőlem- mondtam inkább csak ennyit mivel nem akartam megint  veszekedni
- Akkor sziasztok! -mondta Niall és Holly majd elindultak.

- Na szóval akkor mehetünk?- kérdezte Will
- jaa persze- nevettem fel már kínomba és elindultunk
-akkor jóó- mondta Will majd ugrott egyet és elkezdett úgy ügetni mint a lovak és nyerített is egyet
- Most komolyan így fogunk végig menni az utcán?- kérdeztem és még mindig nevettem
- Hát ha szeretnéd ?- kacsintott egyet- na jóó nem ! csak viccelek ám!
-Akkor jó!-mondtam
- Amugy nem akarok beleszólni a kettőtök ügyébe már mint a te és Niall ügybe, de ti nem valami legjobb barátok vagytok vagy mi??
- Ő de elivileg igen .. mert?- kérdeztem vissza
- Csak úgy.. de amugy meg tiszta furi volt hogy mindig együtt szoktatok lenni ma meg szinte nem is láttalak titeket együtt .. akkor is csodálkoztam hogy egyedül vagy amikor ott összeesve találtalak a suli előtt- mondta Will
- tudod ez nekem is fura hogy ma Niall így magamra hagyott..komolyan szét untam ma a fejemet..-mondtam
- Mért nem szóltál nekem? én szívesen felvidítottalak volna- mondta Will mosolyogva
-Az tuti !! Tudod mit legközelebb majd hozzád megyek - nevettem megint
- Okés ! de amuyg még valami , ne is haragudjál meg de hogyn tudtál amugy olyan ügyesen elesni a lépcsőn??- nevette el magát Will
- Jó nem haragszom. de amugy azt én se tudom mert szépen jöttem és amikor a lépcsőhöz értem olyan volt mintha valaki izomból meglökött volna és ezért estem el de amikor visszanéztem akkor nem volt ott senki.- mondtam válaszul ezt
-Ez érdekes.. mondjuk amikor én jöttem akkor nem láttam senkit.. júúj lehet hogy a szellemek voltak biztos magadra haragítottad őket- mondott Will megint egy hülyeséget
- Biztosan Will tuti igazad van ! és mégis mért haragudnának rám?- kérdeztem
- Azt neked kell tudnod - Will
- Hát oké!!- nyújtottam meg a mondat végét
Szépen mentünk tovább és közben folyamatosan hülyültünk...

*eközben Holly és Niall*
~Niall Horan szemszöge~

Szerencsére Holly nem lak olyan messze a sulitól mint én így kb. csak olyan 5-6 percet kell gyalogolnunk.
Sietni akartam de ahogy Holly-t elnéztem ő nagyon nem akarta felvenni az én tempómat sőt egyre inkább belassult. Csúcs ha ilyen csiga tempóba megyünk akkor még 10 perc alatt se érünk oda Holly házához..
- Niall hova sietsz ennyire?- kérdezte Holly  szenvedve- Le szakad a lábam ha ilyen gyorsan megyünk!!
- jól van na! bocsi csak...-itt nem fejezhettem be a mondtom
- ja tudom mész a kis barátnődhöz mi? -vágott közbe Holly flegmán
- Dolly a legjobb barátom jól van !! És fontos nekem ugy hogy a kérdésedre a válaszom: Képzeld igen!!-emeltem fel a hangomat
- oppá bocsánat hogy megmertem szólalni..- kulcsolta össze a kezeit Holly
- Istenem Holly ne csináld már!! tudod hogy te..-itt meg akadt a hangom, mint ha valaki nem engedte volna hogy befejezzem a mondatom és kicsit el is bizonytalanodtam hogy tényleg ki akarom-e mondani "azt" amit ki gondoltam
- Mit tudok? mi vagyok én?- állt elém Holly még mindig összefont karokkal
- Hogy te is fontos vagy nekem!- győztem végül le azt a kis "valamit" a fejemben aki nem akarta hogy kimondjam ezt.
- Jajj Niall!!-ugrott Holly a nyakamba én meg viszonoztam neki az ölelést - én is szeretlek! -súgta a fülembe majd a szemembe nézett és gondoltam mit akar.. már hunyta be a szemét és közeledett felém.. Kicsit megijedtem mert az a "valami" megint megszólalt: " te nem akarod ezt te nem őt szereted inkább hagyd itt és menj ahhoz a lányhoz akit igazán szeretsz"  most ez mi ezt ki mondja ?? De láttam hogy Holly szája és az enyém közt már csak mm-ek vannak és nem is tudom de végül kezeimet a nyaka köré fontam és megcsókoltam .... és csak csókolóztunk.. végül én hagytam abba mert eszembe jutott Dolly.
- Niall mi van?-kérdezte Holly
- Jaj ne haragudj de mennem kell! majd holnap találkozunk.- mondtam és már indulni akartam amikor megfogta a kezem és vissza rántott
- akkor most mi..?- nézett a szemebe- szóval akkor járunk??
- Ööö- nem tudtam mit mondjak erre kicsit megijedtem hogy őszinte legyek...
- Na?? -kérdezte türelmetlenül Holly
- Nem túl korai még? - mondtam
- Dehogy ! majd közben megismerjük szépen egymást. mosolygott rám
- akkor oké!-mondtam végül és ő odajött hozzám és egy puszit nyomott az arcomra
- akkor sziaa édes!-mondta majd elindult
-Szia!-intettem a kezemmel majd én is elindultam vagyis inkább futottam mint valami őrült..
Csak kavarogtak a gondolatok a fejemben.. mindig is tetszett Holly de akkor most mért nem vagyok olyan szuper boldog hogy vele járhatok?? Szinte fel se tudom fogni hogy mi történt...


*Eközben Dolly és Will*
~Will Lewin szemszöge~
Megérkeztünk Dolly háza elé. Mit ne mondjak szép nagy házuk van.
- Akkor itt rakjalak le?-kérdeztem
- Ő lécci vigyél már be a házba is ha már eddig elhoztál!!- mondta Dolly olyan könyörgő hnagon
- Na jó de úgy nincsen semmilyen vérengző mutáns vadállatod aki egy pillanat alatt szét tudna tépni?- kérdeztm
- Ne aggódj Will ! nincsen háziállatom vagyis csak volt egy kutyám de sajnos meg halt mert megmérgezték..-mondta kicsit szomorúan
- ó szegény !! és ki mérgezte meg?- kéreztem
-  Ő Will szerintem ha tudnám akkor azt az embert nem csináltam volna már ki??- emelte fel a hangját Dolly
- Jól van na bocsi hülye vagyok nézd el nekem..-esett le hogy milyen nagy baromságot kérdeztem
- jó nem baj !na de beviszel még ma vagy megvárjuk hogy kinőjön alattunk a fű?-kérdezte Dolly
- ja persze !- mondtam és azzal lenyomtam a kapu kilincsét és elindultam a ház felé Dollyval a hátamon és becsöngettem .
- Hiába csöngetsz nincs itthon senki..-nevetett ki Dolly
-Jól van na!! akkor adj valamilyen kulcsot -mondtam
-Várj tegyél le és akkor megkeresem a táskámba.-mondta én meg szépen letettem Dollyt
-Na itt van !- mutatott fel egy kulcsot és szépen odasántikált az ajtóhoz és kinyitotta
-Jéé varázsló!!-mondtam csak úgy
-Az - mondta Dolly- Will amugy te hogy tudsz ennyi hülyeséget mondani?- mosolygott rám
- Így születtem ! tudod genetika... montam válasznak
- áá értem !- mondta Dolly majd megindult hogy bemenjen a házba
-Várj!-mondtam és megfogtam a kezét- Engedd hogy befejezzem a küldetést!
- Milyen küldetést?-nézett rám furán
- Hát a "haza szállítani Dolly Higgins-t" küldetést! még nem vagy teljesen benn a házban.. lécci had vigyelek be!!- néztem rá
- Hát oké ha ez téged boldoggá tesz !- vonta meg a vállát Dolly
- OKÉÉ!!- azzal oda mentem hozzá és az ölembe vettem majd bevittem a házba.
 - Na most már le tehetsz -mondta amikor beléptünk a házba.
Azzal letettem és csak ott álltam
-Szép a házatok!-mondtam végül
-Köszi!-mondta Dolly és megindult a nappali fel majd ledőlt egy kanapéra.
- Nagyon fáj még a lábad ?-mentem oda hozzá
- Már egy picikét jobb- villantott egy gyönyörű mosolyt
-Akkor jó !- ültem le mellé a kanapéra és megsimogattam a lábát...Dolly nagyon szép lány szerintem...

*Dolly Higgins szemszöge*
Kicsit meglepődtem hogy Will itt simogatja a lábam..
- Őm kérsz valamit inni?-kérdeztem és felálltam
-Aha!-mondta és ő is felállt.
- Cola víz vagy narancslé? - kérdeztem és közben elindultam a konyha felé de Will is jött utánam .. ez már nagyon fura volt..
- Nekem mind1 amit te iszol az jó lesz!-mosolygott rám és beállt a konyhapult mögé.
- Oké akkor Cola.-mondtam majd kivettem a hűtőből a Colát és a szekrényből 2 poharat  és oda mentem Willhez vele
-Tessék!-raktam le elé a poharat és teleöntöttem Colával.
- Köszíke !-mondta Will majd elkezdte inni.
Magamnak is öntöttem majd én is elkezdtem szürcsölgetni.Hirtelen kopogást hallottunk  én meg szépen elindultam az ajtó felé, hogy kinyissam.De sikeresen megbotlottam és pofára estem az ajtó előtt.Will egyből futott oda hozzám és oda térdelt mellém de akkora volt benne a lendület hogy véletlenül rám dőlt.
Az ajtó meg amugy nem volt becsukva és az a valaki aki kintről kopogott kinyitotta az ajtót.. gondolom hallotta a nagy zajt... kinyílt az ajtó és Niall állt mögötte. Annyira lihegett hogy én azt hittem mindjárt megfullad. Csak az volt a ciki hogy én + Will még mindig egymáson feküdtünk.. elég félre érhetők lehettünk mert ahogy Niall összeszedte magát és megpillantott minket elég furin nézett ránk..
- Hát ti meg?- nézett végig minket- Will te mért fekszel Dolly-n? Úgye nem akartad bántani!!??- jött felénk Niall idegesen és szó szerint belemarkolt Will pulcsijába és lerántotta rólam és neki dobta a falnak. Will ott feküdt négykézláb a fal előtt pár másod percig de ő se hagyta magát hanem felállt és ment Niall felé.
-Igen te barom arcú??! - mondta Will
És már neki akartak egymásnak esni....



 

1. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam az 1. fejezetet. Lehet kicsit még uncsi de valahogy be kell vezetnem a történetet. Remélem tetszeni fog és örülnék pár kominak és feliratkozónak!! Jó szórakozást!
 Ja és még valami, itt még 2010 van!!:)



Dolly Higgins szemszöge:

 Sziasztok!Dolly Higgins vagyok.Írországban azon belül Mullingar-ben lakom.Csak egy átlagos 15 éves vagyok, gazdag szülőkkel és egy bátyussal aki 3 évvel idősebb nálam.

Most éppen a februári hónap végét járjuk.Egy Keddi reggel van.. . Hirtelen megszólalt az ébresztő órám. Nem volt erőm lenyomni ezért csak hagytam hogy sípoljon.
-Dolly állítsd már le az a rohadt ébresztő órát!!- tört be a szobámba 6:30-kor Jeremy az én kedves bátyám.
Én csak kinyújtottam a kezem és egy olyan erőset csaptam az órámra hogy még a a kis polcom is beleremegett.Felültem az ágyamba és álmosan nézelődtem. Majdnem vissza aludtam amikor Jer megint benyitott a szobámba.
-Siess ha nem akarsz elkésni az iskolából!!- mondta Jer majd ismét becsapta az ajtót.
Ránéztem az órára már 6: 45 volt. Gyorsan elkezdtem készülődni magamra rántottam egy pólót rá a kék pulcsim és a szürke cső gatyámat. A suliban mindig úgy be van fűtve, hogy csak na, ezért nagyon nem öltözök melegen. Mentem reggelizni utána megmosakodtam és már futottam is, hogy felvegyem a kabátom és a cipőm és már indulásra kész voltam.
-ELMENTEM!!!-ordítottam el magamat
- Várj!-szólt utánam Jer-  Nem leszek itthon mert megyünk a haverommal vissza az egyetemre, vagyis megyek el úgyhogy nem látsz sokáig hugica!!
- Ne már te is itt hagysz!- szomorodtam el
- Anyáék pénteken jönnek meg.-mondta Jer- Na de gyere ide had öleljelek meg- mondta majd megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra amit én viszonoztam.
- Majd talizunk!- tette hozzá egy vigyorral a képén.
Én kiléptem az ajtón és elindultam a szomszéd ház felé és ott megállt. Vártam Niall-re.Hogy ki is az a Niall??
Ő az én legjobb fiú barátom. Már 3 éves korunk óta ismerjük egymás. Általános iskolába is együtt jártuk és mos a gimibe is együtt megyünk, és egy osztályba is járunk. Amugy az osztálytársaimmal nagyon nincs bajom.. Úgy mindenkivel meg vagyok.
Egyszer csak elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutott amikor Niall-el tavaly nyáron elmentünk egy strandra, és Niall rá akart venni hogy ugorjak be vele a 4 méters vízbe de én nem akartam..erre Niall beleugrott egyedül és elkezdett fulladozni .Mire én utána ugrottam, hogy megmentsem , és akkor a semmiből felbukkant, aztán rendesen megijesztett.. és jól kiröhögött. De viszont arra is emlékszem hogy utána én oda fordultam hozzá és olyan közel lettünk hogy az orrunk épp hogy nem összeért, én meg bele láttam a gyönyörű kék szemeibe és........ -JÉZUSOM MIKET GONDOLOK!!- mondtam ki elég hangosan a gondolataimat. " Miket gondolok én itt , és egyáltalán miért??! Mi van velem ?? Mostanában olyan furán érzem magamat és elég furin viselkedek...
Na de mit csinál már Niall?! Már negyed órája itt fagyoskodok és őt várom. 7 óra van, a suli innen úgy fél óra a mi tempónkba. Ha nem jön akkor elfogunk késni! Elő vettem a telefonomat és felakartam hívni hogy "jöjjön már". De abban a pillanatban kinyílt az ajtó és kilépett Niall és jó rendesen becsapta. Idegesnek tűnt, és mint ha egy könnycsepp folyna az arcán.
- Csá!-lépett mellém miközben a földet nézte és a sapkáját teljesen a fejébe húzta.- Mennénk már végre??!!
- Én pe-persze.-dadogtam, majd próbáltam a tekintetét elkapni de nem sikerült.
-Van egy zsepid?- kérdezte szipogva.
- Van!- nyújtottam egyet a kezébe
-Kösz.-mondta majd beletrombitált egy jó erőset közbe elindultunk.
-Niall mi a baj?- kérdeztem tőle aggódva
-Semmi, minden a legnagyobb rendben-mondta majd szipogott egyet.
-Na persze akkor miért sírsz? Mer tudod általában az emberek a semmi miatt nem szoktak sírni..
- Én nem is sírok!- tagadta le Niall majd megint lefolyt egy könnycsepp az arcán
- Aha persze, akkor az ott mi? - mutattam az arcára
- Belement valami a szemembe!- morogta
-Na persze, a szokásos duma... Niall nem verhetsz át tudom hogy van valami bajod ismerlek..  !! Nekem nyugodtan elmondhatod , nem mondom el senkinek! Ismersz már régóta és még soha egy titkodat se kotyogtam ki amit nekem elmondtál...-tettem a kezemet a vállára
- Tudom hogy elmondhatom neked, de..- itt megcsuklott a hangja
- Niall ismerlek és te is tudod hogy ha elmondod akkor jobb lesz! Lécci mond el!!-erősködtem és sikeres is volt
-Jó elmondom de tényleg ne mond el senkinek mert nem tudom mit csinálok!- nézett rám Niall szúros szemekkel.
-Esküszöm!-tettem a jobb kezemet a szívemre  balt pedig felemeltem
- Na szóval..-nyelt egy nagyot majd folytatta- a szüleim...
-Mi ne ugye nem haltak meg ?!! Niall mond már!!- kérdeztem aggódva
-Mi dehogy is!! Na de csöndbe legyél mert nem tudom elmondani hát..- én lenyugodtam majd Niall vett egy nagy levegőt és fojtatta- Szóval a szüleim csúnyán összevesztek tegnap, fogalmam sincs hogy min.. és ma reggel úgy döntöttek hogy elválnak és apa már össze is pakolt és délután valamikor megy el...-amikor befejezte rendesen elkezdett folyni a könny a szeméből.
Nem bírtam így látni valamit akartam csinálni vele, hogy felviduljon..
-Oh ez nagyon rossz.. sajnálom!- tettem a kezemet a vállára és megállt Niall ezért kénytelen voltam én is megállni
- Dolly ez így nagyon nem jó!-mondta majd a megölelt és elkezdett sírni a vállamon
- Elhiszem ..-mondtam együtt érzően és gondolkodni kezdtem hogy hogyan vidítsam fel- Jobb lesz majd hidd el, és ne aggódj apukádhoz gondolom majd bármikor átmehetsz csak nem költözik olyan messzire..
- Ja igaz- szipogta Niall
- Én itt leszek neked mindig és nekem bármit elmondhatsz és számíthatsz is rám.-mondtam és a kezemmel a hátát simogattam.- Tudod B.F.F. -ek ahogy a karkötőnkön is rajt van.
- Igen- láttam meg Niall arcán egy mosolyt.- Te vagy a legfontosabb ember az életemben a családomon kivűl, te mindig meg értesz ezért is szeretlek annyira.
Amikor Niall kimondta ezt a mondatot megint elkezdtem érezni azt a fura érzést...
-Niall szerintem mennünk kéne mert elfogunk késni a suliból.-mondtam
-Ja persze igaz- mondta mosolyogva Niall majd elengedett és elindultunk.
Ahogy léptem egyet sikeresen megcsúszott a lábam és egy jó nagyot estem a hátamra. Niall-ból meg kitört a nevetés. Én ott feküdtem a földön és én is röhögtem magamon meg kínomba.
- Na gyere mrs. Ügyesség.- segített fel Niall röhögve
- Ha ha , köszönöm szépen- mondtam kicsit gúnyosan. - Ááá de fáj a seggem..
- Hát nem csodálkozom elég rendesen koppant- Niall
- inkább segíts fel!-mondtam
-Oké-mondta Niall, majd segített felállnom
-köszí- mondtam
- Szív, na de menjünk!!-mondta Niall mosolyogva
Mentünk tovább. Már csak úgy 10 percre voltunk a sulitól. Szépen gyalogoltunk a járdán.

Éppen hogy csak beértünk a suliba. Siettünk is egyből  fizikaórára. Szépen leültünk a helyünkre én Holly mellett szoktam ülni mivel a tanár elültetett Niall mellől mert sokat beszéltünk..  Niall meg Will mellet ült közvetlen mögöttem. Elkezdődött az óra. A tanár bejött és csak dumált dumált.. amugy jó tanuló vagyok szinte majdnem mindenből 5-ös , a fizikát is szeretem csak ez a téma miről most tanultunk nagyon nem tudott lekötni... csak néztem ki a fejemből és egyszer csak azt vettem észre hogy egy darab papír a padunkra repül. Meg akartam nézni de akkor Niall halkan rám szólt hogy az Holly-é. Oda nyomtam Holly kezébe és néztem az arcát hogy mit reagál arra a cetlire.Először felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott majd ő is írt valamit a papírra utána meg vissza dobta Niall-nek. És ez egész órán így ment. Nagyon kíváncsi voltam hogy miről írogathatnak egymásnak. Végre kicsengettek az óráról és már mentem Niall felé hogy megkérdezzem "mi volt ez?" de ő át nézett rajtam és ment Holly-hoz, a papírt meg zsebre rakta. Inkább így nem megyek oda hozzá... megfogtam a cuccaimat és elindultam kifelé. Ideges vagyok, de mért? Holly-t kedves lánynak tartom de most mért akarom azt mondani rá hogy szőke liba? Nem értem magamat.. megint becsengettek én meg mentem matekra. Niall és Holly megint azt csinálták... sőt minden órán "leveleztek" egymással. Egyszer mégis elhatároztam magamat az ebéd szünetbe hogy oda megyek hozzájuk. Oda is mentem Niall-höz.
-Niall- mondtam neki halkan.
- mi van?- nézett rám.
- Nem megyünk együtt kajálni? és közbe dumálhatnánk is - kérdeztem
- Valami baj van ?-nézett rám
- Nem csak..- néztem a szemébe de hitelen megjelent Holly és oda állt Niall mellé.
- Hali- mondta Holly
- Szia- mondtam unottan
- Na Niall akkor megyünk ebédelni?- nézett Holly Niallre.
- Háát- ekkor rám nézett Niall és fojtatta- ahaa felőlem mehetünk.
- Na de Niall!!-mondtam idegesen
- na gyeree !! -rántotta el Holly mellőlem Niall-t.
Niall-el egymásra néztünk azt vártam hogy mondja: " Nem Holly és Daisyvel szoktam mindig ebédelni" de nem mondott semmit.. szépen megfordult és ment Holly után. Ez nagyon rosszul esett.. Én is elindultam az ebédlő felé. Leültem ahoz az asztalhoz ahol Niall-lel szoktam ülni. Egyedül voltam. Mondjuk nem is bántam éppenséggel senkihez se volt kedvem.. Na de mit ad isten pont velem szemben lévő asztalnál ült Holly és Niall egymás mellet meg még pár ember. Ott viháncolt Holly... Néztem Niall-t és ő is nevetett , de amikor ő  is rám nézet akkor abba hagyta a nevetést és csak mereven nézett a szemembe . Én erre fogtam magamat félbe hagytam  a kajálás és indultam a szekrényemhez. Nem értem hogy miért csinálja ezt Niall..  reggel még azt mondta hogy nagyon fontos vagyok neki most meg itt leszar és másokkal barátkozik ... de miért?? eddig sose csinált velem ilyet , nem hagyott sose egyedül és most?? talán a szülei miatt vagy mér??
Nem volt több órám így hát elindultam egyedül haza.Kiléptem a suli ajtón és alig léptem 2-őt, valami olyan erősen meglökött hogy én  egyenesen pofára estem és legurultam azon a 10 vagy 8 lépcsőfokon ami ott volt. Ezt nem hiszem el már megint elestem ..!! A gatyám a térdemnél full kiszakadt és egy rohadt nagy seb lett rajta ami nagyon vérzett. A bal cipőm ott maradt az egyik lépcsőfokon. Az orromból is csöpögött a vér a tenyerem meg nagyon piros volt. Ott feküdtem a földön és a könnyeim is elkezdtek folyni. Persze ilyenkor nincs ám senki a környéken. Felállni nem tudtam csak négykézláb kúsztam oda a másik cipőmért. Egyszer csak  kilépett az ajtón  Will. ahogy meglátott egyből oda jött hozzám.
- Úristen Dolly mi történ veled?- nézett rám ijedten és közben oda térdelt mellém
- E-elestem- dadogtam és közben ránéztem Will-re.
- Úristen a térded!- mutatott a lábamra majd kérdezés nélkül az ölébe vett és felállt velem majd megindult vissza a suliba.
-Mit csinálsz? - néztem rá idegesen
- Elviszlek a suliorvoshoz te kis butus! Amugy milyen könnyű vagy meg milyen pici .. nem így képzeltelek el- röhögte el magát Will
- Mi az hogy nem így képzeltél el??!! Ki kérem magnak én nem vagyok törpe 163 cm vagyok és 45 kg!!-háborodtam fel
- jóó- jóó nyugi van ! nem kell itt erőszakoskodni- mosolygott rám Will
(ő Will )
Mentünk tovább Will-el.(vagyis vitt tovább) Nagyon jó illat volt. Kicsit feltűnően szagolhattam meg mert megkérdezte:
- Ilyenkor mit érzel?- nézet ám felhúzott szemöldökkel és elnevette magát.
- Ő hát izéé .. tök jó az illata a pólódnak- vágtam rá
- köszi ! tudod Axn dezodor " Még az angyalok is bűnbe esnek! " - nézett rám nevetve
- Ó vagy úgy , de aztán nekem nehogy itt elkezdjenek potyogni az angyalok ...- nevettem már én is
- Az már nem szükséges .. az én kezembe most is éppen egy angyalka van..- mosolygott rám amitől én egy picit zavarba jöttem és ő is egy picit elpirult és kezdtem kínosnak érezni a helyzetez..
- Na itt vagyunk - törte meg Will a csendet és egyenesen bevitt a suliorvoshoz. Szerencsére nem volt senki és egyből én jöttem. Az orvos szépen bekötözte térdemet és lemosta rólam a vért. A sebemre azt mondta hogy egy mélyebb zúzódás és hogy pár héten belül meggyógyulok.. Mikor kiléptem a rendelő ajtóján Will még ott ült és ahogy meglátott már egyből jött felém hogy segítsen.
-Hercegnő a hintója elő állt- és leguggolt elém hogy ugorjak a hátára
- Köszönöm szépen kedves úriember ! megjegyzem nagyon takaros kis hintója van- ugrottam fel a hátára és közben kitör belőlem a nevetés- és mégis meddig akarsz így cipelni??
- ameddig a hölgy óhajtja, akár hazáig is cipelhetem takaros kis hintómon- próbálta Will komolyan mondani de nem sikerült neki mert ő is elnevette magát.
- Hát akkor gyiha paci!- mondtam
Azzal elindult Will én meg ott csüngtem a hátán. Amikor kiértünk a suliajtón egyből észrevettem hogy ott ül a lépcsőn egy lány meg egy fiú. Na tippeljetek kik voltak azok....
-

-

*Bevezető*

Sziasztok! Ez a blog egy misztikus blog amiben sok varázslatos dolog lesz ami igazából nem történhet meg..:)
Elárulok annyit hogy szuper erejű emberek lesznek benne:) de persze sok izgalom és szerelem társul hozzá!!
jó szórakozást!!

Remélem tetszeni fog a blog!!!:)