2013. március 4., hétfő

1. fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam az 1. fejezetet. Lehet kicsit még uncsi de valahogy be kell vezetnem a történetet. Remélem tetszeni fog és örülnék pár kominak és feliratkozónak!! Jó szórakozást!
 Ja és még valami, itt még 2010 van!!:)



Dolly Higgins szemszöge:

 Sziasztok!Dolly Higgins vagyok.Írországban azon belül Mullingar-ben lakom.Csak egy átlagos 15 éves vagyok, gazdag szülőkkel és egy bátyussal aki 3 évvel idősebb nálam.

Most éppen a februári hónap végét járjuk.Egy Keddi reggel van.. . Hirtelen megszólalt az ébresztő órám. Nem volt erőm lenyomni ezért csak hagytam hogy sípoljon.
-Dolly állítsd már le az a rohadt ébresztő órát!!- tört be a szobámba 6:30-kor Jeremy az én kedves bátyám.
Én csak kinyújtottam a kezem és egy olyan erőset csaptam az órámra hogy még a a kis polcom is beleremegett.Felültem az ágyamba és álmosan nézelődtem. Majdnem vissza aludtam amikor Jer megint benyitott a szobámba.
-Siess ha nem akarsz elkésni az iskolából!!- mondta Jer majd ismét becsapta az ajtót.
Ránéztem az órára már 6: 45 volt. Gyorsan elkezdtem készülődni magamra rántottam egy pólót rá a kék pulcsim és a szürke cső gatyámat. A suliban mindig úgy be van fűtve, hogy csak na, ezért nagyon nem öltözök melegen. Mentem reggelizni utána megmosakodtam és már futottam is, hogy felvegyem a kabátom és a cipőm és már indulásra kész voltam.
-ELMENTEM!!!-ordítottam el magamat
- Várj!-szólt utánam Jer-  Nem leszek itthon mert megyünk a haverommal vissza az egyetemre, vagyis megyek el úgyhogy nem látsz sokáig hugica!!
- Ne már te is itt hagysz!- szomorodtam el
- Anyáék pénteken jönnek meg.-mondta Jer- Na de gyere ide had öleljelek meg- mondta majd megölelt és egy puszit nyomott a homlokomra amit én viszonoztam.
- Majd talizunk!- tette hozzá egy vigyorral a képén.
Én kiléptem az ajtón és elindultam a szomszéd ház felé és ott megállt. Vártam Niall-re.Hogy ki is az a Niall??
Ő az én legjobb fiú barátom. Már 3 éves korunk óta ismerjük egymás. Általános iskolába is együtt jártuk és mos a gimibe is együtt megyünk, és egy osztályba is járunk. Amugy az osztálytársaimmal nagyon nincs bajom.. Úgy mindenkivel meg vagyok.
Egyszer csak elkalandoztak a gondolataim. Eszembe jutott amikor Niall-el tavaly nyáron elmentünk egy strandra, és Niall rá akart venni hogy ugorjak be vele a 4 méters vízbe de én nem akartam..erre Niall beleugrott egyedül és elkezdett fulladozni .Mire én utána ugrottam, hogy megmentsem , és akkor a semmiből felbukkant, aztán rendesen megijesztett.. és jól kiröhögött. De viszont arra is emlékszem hogy utána én oda fordultam hozzá és olyan közel lettünk hogy az orrunk épp hogy nem összeért, én meg bele láttam a gyönyörű kék szemeibe és........ -JÉZUSOM MIKET GONDOLOK!!- mondtam ki elég hangosan a gondolataimat. " Miket gondolok én itt , és egyáltalán miért??! Mi van velem ?? Mostanában olyan furán érzem magamat és elég furin viselkedek...
Na de mit csinál már Niall?! Már negyed órája itt fagyoskodok és őt várom. 7 óra van, a suli innen úgy fél óra a mi tempónkba. Ha nem jön akkor elfogunk késni! Elő vettem a telefonomat és felakartam hívni hogy "jöjjön már". De abban a pillanatban kinyílt az ajtó és kilépett Niall és jó rendesen becsapta. Idegesnek tűnt, és mint ha egy könnycsepp folyna az arcán.
- Csá!-lépett mellém miközben a földet nézte és a sapkáját teljesen a fejébe húzta.- Mennénk már végre??!!
- Én pe-persze.-dadogtam, majd próbáltam a tekintetét elkapni de nem sikerült.
-Van egy zsepid?- kérdezte szipogva.
- Van!- nyújtottam egyet a kezébe
-Kösz.-mondta majd beletrombitált egy jó erőset közbe elindultunk.
-Niall mi a baj?- kérdeztem tőle aggódva
-Semmi, minden a legnagyobb rendben-mondta majd szipogott egyet.
-Na persze akkor miért sírsz? Mer tudod általában az emberek a semmi miatt nem szoktak sírni..
- Én nem is sírok!- tagadta le Niall majd megint lefolyt egy könnycsepp az arcán
- Aha persze, akkor az ott mi? - mutattam az arcára
- Belement valami a szemembe!- morogta
-Na persze, a szokásos duma... Niall nem verhetsz át tudom hogy van valami bajod ismerlek..  !! Nekem nyugodtan elmondhatod , nem mondom el senkinek! Ismersz már régóta és még soha egy titkodat se kotyogtam ki amit nekem elmondtál...-tettem a kezemet a vállára
- Tudom hogy elmondhatom neked, de..- itt megcsuklott a hangja
- Niall ismerlek és te is tudod hogy ha elmondod akkor jobb lesz! Lécci mond el!!-erősködtem és sikeres is volt
-Jó elmondom de tényleg ne mond el senkinek mert nem tudom mit csinálok!- nézett rám Niall szúros szemekkel.
-Esküszöm!-tettem a jobb kezemet a szívemre  balt pedig felemeltem
- Na szóval..-nyelt egy nagyot majd folytatta- a szüleim...
-Mi ne ugye nem haltak meg ?!! Niall mond már!!- kérdeztem aggódva
-Mi dehogy is!! Na de csöndbe legyél mert nem tudom elmondani hát..- én lenyugodtam majd Niall vett egy nagy levegőt és fojtatta- Szóval a szüleim csúnyán összevesztek tegnap, fogalmam sincs hogy min.. és ma reggel úgy döntöttek hogy elválnak és apa már össze is pakolt és délután valamikor megy el...-amikor befejezte rendesen elkezdett folyni a könny a szeméből.
Nem bírtam így látni valamit akartam csinálni vele, hogy felviduljon..
-Oh ez nagyon rossz.. sajnálom!- tettem a kezemet a vállára és megállt Niall ezért kénytelen voltam én is megállni
- Dolly ez így nagyon nem jó!-mondta majd a megölelt és elkezdett sírni a vállamon
- Elhiszem ..-mondtam együtt érzően és gondolkodni kezdtem hogy hogyan vidítsam fel- Jobb lesz majd hidd el, és ne aggódj apukádhoz gondolom majd bármikor átmehetsz csak nem költözik olyan messzire..
- Ja igaz- szipogta Niall
- Én itt leszek neked mindig és nekem bármit elmondhatsz és számíthatsz is rám.-mondtam és a kezemmel a hátát simogattam.- Tudod B.F.F. -ek ahogy a karkötőnkön is rajt van.
- Igen- láttam meg Niall arcán egy mosolyt.- Te vagy a legfontosabb ember az életemben a családomon kivűl, te mindig meg értesz ezért is szeretlek annyira.
Amikor Niall kimondta ezt a mondatot megint elkezdtem érezni azt a fura érzést...
-Niall szerintem mennünk kéne mert elfogunk késni a suliból.-mondtam
-Ja persze igaz- mondta mosolyogva Niall majd elengedett és elindultunk.
Ahogy léptem egyet sikeresen megcsúszott a lábam és egy jó nagyot estem a hátamra. Niall-ból meg kitört a nevetés. Én ott feküdtem a földön és én is röhögtem magamon meg kínomba.
- Na gyere mrs. Ügyesség.- segített fel Niall röhögve
- Ha ha , köszönöm szépen- mondtam kicsit gúnyosan. - Ááá de fáj a seggem..
- Hát nem csodálkozom elég rendesen koppant- Niall
- inkább segíts fel!-mondtam
-Oké-mondta Niall, majd segített felállnom
-köszí- mondtam
- Szív, na de menjünk!!-mondta Niall mosolyogva
Mentünk tovább. Már csak úgy 10 percre voltunk a sulitól. Szépen gyalogoltunk a járdán.

Éppen hogy csak beértünk a suliba. Siettünk is egyből  fizikaórára. Szépen leültünk a helyünkre én Holly mellett szoktam ülni mivel a tanár elültetett Niall mellől mert sokat beszéltünk..  Niall meg Will mellet ült közvetlen mögöttem. Elkezdődött az óra. A tanár bejött és csak dumált dumált.. amugy jó tanuló vagyok szinte majdnem mindenből 5-ös , a fizikát is szeretem csak ez a téma miről most tanultunk nagyon nem tudott lekötni... csak néztem ki a fejemből és egyszer csak azt vettem észre hogy egy darab papír a padunkra repül. Meg akartam nézni de akkor Niall halkan rám szólt hogy az Holly-é. Oda nyomtam Holly kezébe és néztem az arcát hogy mit reagál arra a cetlire.Először felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott majd ő is írt valamit a papírra utána meg vissza dobta Niall-nek. És ez egész órán így ment. Nagyon kíváncsi voltam hogy miről írogathatnak egymásnak. Végre kicsengettek az óráról és már mentem Niall felé hogy megkérdezzem "mi volt ez?" de ő át nézett rajtam és ment Holly-hoz, a papírt meg zsebre rakta. Inkább így nem megyek oda hozzá... megfogtam a cuccaimat és elindultam kifelé. Ideges vagyok, de mért? Holly-t kedves lánynak tartom de most mért akarom azt mondani rá hogy szőke liba? Nem értem magamat.. megint becsengettek én meg mentem matekra. Niall és Holly megint azt csinálták... sőt minden órán "leveleztek" egymással. Egyszer mégis elhatároztam magamat az ebéd szünetbe hogy oda megyek hozzájuk. Oda is mentem Niall-höz.
-Niall- mondtam neki halkan.
- mi van?- nézett rám.
- Nem megyünk együtt kajálni? és közbe dumálhatnánk is - kérdeztem
- Valami baj van ?-nézett rám
- Nem csak..- néztem a szemébe de hitelen megjelent Holly és oda állt Niall mellé.
- Hali- mondta Holly
- Szia- mondtam unottan
- Na Niall akkor megyünk ebédelni?- nézett Holly Niallre.
- Háát- ekkor rám nézett Niall és fojtatta- ahaa felőlem mehetünk.
- Na de Niall!!-mondtam idegesen
- na gyeree !! -rántotta el Holly mellőlem Niall-t.
Niall-el egymásra néztünk azt vártam hogy mondja: " Nem Holly és Daisyvel szoktam mindig ebédelni" de nem mondott semmit.. szépen megfordult és ment Holly után. Ez nagyon rosszul esett.. Én is elindultam az ebédlő felé. Leültem ahoz az asztalhoz ahol Niall-lel szoktam ülni. Egyedül voltam. Mondjuk nem is bántam éppenséggel senkihez se volt kedvem.. Na de mit ad isten pont velem szemben lévő asztalnál ült Holly és Niall egymás mellet meg még pár ember. Ott viháncolt Holly... Néztem Niall-t és ő is nevetett , de amikor ő  is rám nézet akkor abba hagyta a nevetést és csak mereven nézett a szemembe . Én erre fogtam magamat félbe hagytam  a kajálás és indultam a szekrényemhez. Nem értem hogy miért csinálja ezt Niall..  reggel még azt mondta hogy nagyon fontos vagyok neki most meg itt leszar és másokkal barátkozik ... de miért?? eddig sose csinált velem ilyet , nem hagyott sose egyedül és most?? talán a szülei miatt vagy mér??
Nem volt több órám így hát elindultam egyedül haza.Kiléptem a suli ajtón és alig léptem 2-őt, valami olyan erősen meglökött hogy én  egyenesen pofára estem és legurultam azon a 10 vagy 8 lépcsőfokon ami ott volt. Ezt nem hiszem el már megint elestem ..!! A gatyám a térdemnél full kiszakadt és egy rohadt nagy seb lett rajta ami nagyon vérzett. A bal cipőm ott maradt az egyik lépcsőfokon. Az orromból is csöpögött a vér a tenyerem meg nagyon piros volt. Ott feküdtem a földön és a könnyeim is elkezdtek folyni. Persze ilyenkor nincs ám senki a környéken. Felállni nem tudtam csak négykézláb kúsztam oda a másik cipőmért. Egyszer csak  kilépett az ajtón  Will. ahogy meglátott egyből oda jött hozzám.
- Úristen Dolly mi történ veled?- nézett rám ijedten és közben oda térdelt mellém
- E-elestem- dadogtam és közben ránéztem Will-re.
- Úristen a térded!- mutatott a lábamra majd kérdezés nélkül az ölébe vett és felállt velem majd megindult vissza a suliba.
-Mit csinálsz? - néztem rá idegesen
- Elviszlek a suliorvoshoz te kis butus! Amugy milyen könnyű vagy meg milyen pici .. nem így képzeltelek el- röhögte el magát Will
- Mi az hogy nem így képzeltél el??!! Ki kérem magnak én nem vagyok törpe 163 cm vagyok és 45 kg!!-háborodtam fel
- jóó- jóó nyugi van ! nem kell itt erőszakoskodni- mosolygott rám Will
(ő Will )
Mentünk tovább Will-el.(vagyis vitt tovább) Nagyon jó illat volt. Kicsit feltűnően szagolhattam meg mert megkérdezte:
- Ilyenkor mit érzel?- nézet ám felhúzott szemöldökkel és elnevette magát.
- Ő hát izéé .. tök jó az illata a pólódnak- vágtam rá
- köszi ! tudod Axn dezodor " Még az angyalok is bűnbe esnek! " - nézett rám nevetve
- Ó vagy úgy , de aztán nekem nehogy itt elkezdjenek potyogni az angyalok ...- nevettem már én is
- Az már nem szükséges .. az én kezembe most is éppen egy angyalka van..- mosolygott rám amitől én egy picit zavarba jöttem és ő is egy picit elpirult és kezdtem kínosnak érezni a helyzetez..
- Na itt vagyunk - törte meg Will a csendet és egyenesen bevitt a suliorvoshoz. Szerencsére nem volt senki és egyből én jöttem. Az orvos szépen bekötözte térdemet és lemosta rólam a vért. A sebemre azt mondta hogy egy mélyebb zúzódás és hogy pár héten belül meggyógyulok.. Mikor kiléptem a rendelő ajtóján Will még ott ült és ahogy meglátott már egyből jött felém hogy segítsen.
-Hercegnő a hintója elő állt- és leguggolt elém hogy ugorjak a hátára
- Köszönöm szépen kedves úriember ! megjegyzem nagyon takaros kis hintója van- ugrottam fel a hátára és közben kitör belőlem a nevetés- és mégis meddig akarsz így cipelni??
- ameddig a hölgy óhajtja, akár hazáig is cipelhetem takaros kis hintómon- próbálta Will komolyan mondani de nem sikerült neki mert ő is elnevette magát.
- Hát akkor gyiha paci!- mondtam
Azzal elindult Will én meg ott csüngtem a hátán. Amikor kiértünk a suliajtón egyből észrevettem hogy ott ül a lépcsőn egy lány meg egy fiú. Na tippeljetek kik voltak azok....
-

-

2 megjegyzés: